Huszadik századi városlakó - Omega

A táj, amit látsz, virágot nem terem

A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen

Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék

Mit mondjak még, magamról egy mondatot

Huszadik századi városlakó vagyok

Íme a ház és benne az emberek

Úgy élek én, ahogy a többiek

Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört

Magnót hallgatok, keveset járok gyalog

Huszadik századi városlakó vagyok

A park az a hely, hol valódi fű akad

Nézni lehet, de rálépni nem szabad

Ha sírnék vagy káromkodom

Bár ott ülsz a szomszéd padon

Nem hallanád

Járnak a villamosok

Huszadik századi városlakó vagyok

The landscape you see does not produce flowers

The landscape you see has become like this since I was sober

The sky between rooftops is never clear blue

What else can I say, a sentence about myself

I am a twentieth-century city dweller

Here is the house and the people in it

I live the way others do

I sit in front of the TV, buying beer from the ice

I listen to the tape recorder, I walk a little

I am a twentieth-century city dweller

The park is the place where there is real grass

You can watch, but you can't step on it

If I cried or swore

Although you're sitting on the bench next door

You wouldn't hear

There are trams

I am a twentieth-century city dweller