Metamorfózis II. - Omega

Végtelen pusztaság, könnyá por szitál

Bíborszínű ég alatt a nagy tömeg csak áll…

Íme itt az ember, ránéz minden szem

Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen

Szótlanul megtöri- mégsem jut kenyér

Nyomtalanul tűnik el, amihez csak ér

A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét

Nála volt a kezdet, az embernél a vég

Endless wilderness, light dust sifting

Under the purple sky the big crowd just stands…

Here's the man, all eyes are on him

Those gathered are waiting for a new miracle

It breaks wordlessly - yet no bread comes

He disappears without a trace, whatever he gets

He scatters the miracle of destruction into the wind

He had the beginning, man the end