Mocskos Poéta - Rizon

Egyedül vagyok a sötétben, csak a holdfény világít

A mocskos poéta vér a testemben, minden egyes eret kitágít

A toll a kezemben mindent egyszerre gyógyít és megsebez

Éltet és gyilkol, leír, majd elfeled

És Én ugyanaz vagyok, nem változtatok

Ugyanott vagyok, ti távoztatok

Nem vagyok más, csak egy ellentét, mint felnőtt testben egy vad gyerek

De ha nem lehetek akárki, legalább önmagam had legyek

Ha elmegyek

Egy rózsát és egy tollat tegyetek a síromra

Ha nem leszek

A rózsát, hogy gyógyszer legyen minden kínomra

Hogy meglegyek

A tollat, hogy egy gondolat se menjen pocsékba

Hogy az emberek láthassák nem volt más, csak egy mocskos poéta

Veletek vagyok a sötétben, veletek Ti csodás szavak

Ti vagytok a nyugalmam és Ti vagytok a tomboló harag

A toll a kezemben boldogság és gyász, mi mindent megfakít

Csókol és megharap, megölel majd eltaszít

És Én ugyanezt teszem, talán egy szó vagyok

Ugyanúgy hatok, hogyha megszólalok

Nem vagyok más, csak egy ellentét mint fény és sötétség játéka

Ha süt bennem a nap, hamar megjelenik a szívem árnyéka

Ha elmegyek

Egy rózsát és egy tollat tegyetek a síromra

Ha nem leszek

A rózsát, hogy gyógyszer legyen minden kínomra

Hogy meglegyek

A tollat, hogy egy gondolat se menjen pocsékba

Hogy az emberek láthassák nem volt más, csak egy mocskos poéta

Még nem megyek

Maradok, amíg nem taszítanak a síromba

Még itt vagyok

Ezt a dalt írom ma, ez a gyógyszer a kínomra

Még megvagyok

Leírok mindent, egy gondolat se megy pocsékba

Mert ez vagyok

Sok álszent ember között egy mocskos poéta

I'm alone in the dark, only the moonlight shines

The dirty poetic blood in my body, dilates every single vein

The pen in my hand heals and wounds everything at the same time

It lives and kills, describes and then forgets

And I am the same, I do not change

I'm in the same place, you left

I am nothing but the opposite of a wild child in an adult body

But if I can't be anyone, at least let me be myself

If I leave

Put a rose and a feather on my grave

If I won't be

The rose to be medicine for all my troubles

To be me

The pen so that not a single thought goes to waste

For people to see, he was nothing but a dirty poet

I am with you in the dark, with you are your wonderful words

You are my calm and You are my raging anger

The pen in my hand is happiness and sorrow, which makes everything pale

He kisses and bites me, hugs me and then pushes me away

And I do the same, maybe I am a word

I have the same effect as when I speak

I am nothing but a contrast like a play of light and darkness

When the sun shines in me, the shadow of my heart soon appears

If I leave

Put a rose and a feather on my grave

If I won't be

The rose to be medicine for all my troubles

To be me

The pen so that not a single thought goes to waste

For people to see, he was nothing but a filthy poet

I'm not going yet

I will stay until they push me to my grave

I'm still here

I write this song today, this is the medicine for my pain

I'll be fine

I write everything down, not a single thought goes to waste

Because that's who I am

A dirty poet among many hypocritical people