Kölyköd voltam - Edda

Karodon vittél évekig,

Akaratod rabja voltam.

A vágyak bennem egyre nõttek,

Elfelejtem, hogy kölyköd voltam.

Hiába hívnál megtört szívvel,

Elnyeltek a sûrû városok.

A tûzfalakra írtam éjjel:

Engem ne várjatok!

Kölyköd voltam, véredbõl lettem.

Kölyköd voltam, nem értettél engem.

Emléked mégis fogva tart, el nem enged.

Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.

Rossz hold kelt föl.

A régi dolgok sorra elvonultak,

Percrõl-percre messzebb jutok.

Terheim hegyekké nõttek,

Áttörni rajtuk nem tudok.

Áttörni rajtuk nem tudok.

Szárnyaira vett a vágy,

És nem mondhatok neked mást:

A reményt soha fel ne add!

Megveted még hideg ágyamat.

Megveted még hideg ágyamat.

Kölyköd voltam, véredbõl lettem.

Kölyköd voltam, nem értettél engem.

Emléked mégis fogva tart, el

nem enged.

Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.

Rossz hold kelt föl…