Psalmus hungaricus, Op. 13: Psalmus hungaricus (text read by Zoltan Kodaly) - Zoltán Kodály

Mikoron Dávid nagy búsultában

Baráti miatt volna bánatban

Panaszolkodván nagy haragjában

Ilyen könyörgést kezde ő magában

Istenem Uram!

kérlek tégedet

Fordítsad reám szent szemeidet

Nagy szükségemben ne hagyj engemet

Mert megemészti nagy bánat szívemet

Csak sívok, rívok nagy nyavalyámban

Elfogyatkoztam gondolatimban

Megkeseredtem nagy búsultomban

Ellenségemre való haragomban

Hogyha énnékem szárnyam lett volna

Mint az galamb, elröpültem volna

Hogyha az Isten engedte volna

Innét én régen elfutottam volna

Akarok inkább pusztában laknom

Vadon erdőben széjjelbujdosnom;

Hogynem mint azok között lakoznom

Kik igazságot nem hagynak szólanom

Éjjel és nappal azon forgódnak

Engem mi módon megfoghassanak

Beszédem miatt vádolhassanak

Hogy fogságomon ők vígadhassanak

Egész ez város rakva haraggal

Egymásra való nagy bosszúsággal

Elhíresedett az gazdasággal

Hozzá fogható nincsen álnoksággal

Gyakorta köztük gyűlések vannak

Özvegyek, árvák nagy bosszút vallnak

Isten szavával ők nem gondolnak

Mert jószágukban felfuvalkodtanak

Keserűségem annyi nem volna

Ha ellenségtül nyavalyám volna

Bizony könnyebben szenvedtem volna

Magamat attól megóhattam volna

De barátomnak azkit vélek volt

Nagy nyájasságom kivel együtt volt

Jó hírem-nevem, tisztességem volt

Fő ellenségem, most látom, hogy az volt

Keserű halál szálljon fejére

Ellenségemnek ítéletére

Álnokságának büntetésére

Hitetlenségnek kijelentésére

Én pedig, Uram, hozzád kiáltok

Reggel és délben, este könyörgök

Megszabadulást tetőled várok

Az ellenségtől mert én igen tartok

Te azért lelkem, gondolatodat

Istenben vessed bizodalmadat

Rólad elvészi minden terhedet

És meghallgatja te könyörgésedet

Igaz vagy Uram, ítéletedben

A vérszopókat ő idejökben

Te meg nem áldod szerencséjökben

Hosszú életök nem lészen a földön

Az igazakat te mind megtartod

A kegyeseket megoltalmazod

A szegényeket felmagasztalod

A kevélyeket aláhajigálod

Ha egy kevéssé megkeseríted

Az égő tűzben elbétaszítod

Nagy hamarsággal onnét kivonszod

Nagy tisztességre ismét felemeled

Szent Dávid írta az zsoltárkönyvben

Ötvenötödik dícséretében

Melyből az hívek keserűségben

Vígasztalásért szörzék így versekben

When Dávid was in great trouble

He would be sad because of his friend

Complaining in his great anger

He began to plead like this to himself

Oh my God!

please

Turn your holy eyes on me

Do not leave me in my great need

Because great sorrow consumes my heart

I'm just screaming and crying in my big slobber

I was lost in my thoughts

I became bitter in my great sorrow

In my anger against my enemy

If only I had wings

Like a dove, I would have flown away

If only God had allowed it

I would have run away from here a long time ago

I'd rather live in the desert

In the wilderness of the forest, let me wander;

As if I live among them

Who won't let me speak the truth

They revolve around it day and night

How can they catch me?

They can accuse me because of my speech

So that they can rejoice in my captivity

This whole city is full of anger

With great annoyance at each other

He became famous for the economy

There is no deceit involved

There are often meetings between them

Widows and orphans take great revenge

They do not think with the word of God

Because they are puffed up in their wealth

My bitterness would not be so much

If I had a slob as an enemy

Surely I would have suffered more easily

I could have saved myself from that

But I thought my friend had that

I was very kind to whom he was with

I had a good reputation, I had integrity

My archenemy, I now see that he was

May a bitter death befall you

To the judgment of my enemy

As punishment for his deceit

To express disbelief

And I, Lord, cry to you

I pray in the morning and at noon and in the evening

I am waiting for deliverance from you

Because I am afraid of the enemy

You, my soul, your thoughts

Put your trust in God

He will take all your burdens away from you

And he hears your plea

You are right, Lord, in your judgment

Bloodsuckers in those days

You don't bless them in their fortunes

There will be no long lives on earth

You all keep the truths

You protect the righteous

You exalt the poor

You underestimate the proud

If you make it a little bitter

In the burning fire, you will make it disappear

You'll get him out of there in no time

You raise it again to great honor

Saint David wrote in the book of Psalms

In his fifty-fifth eulogy

From which the faithful are in bitterness

They sing like this in poems for consolation