Ballada a senki fiáról - Ossian

Mint nagy kalap, borult reám a kék ég

És hû barátom egy akadt, a köd

Rakott tálak közt kivert az éhség

S halálra fáztam rõtt kályhák elõtt

Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak

S szájam széléig áradt már a sár

Utam mellett a rózsák elpusztultak

S lehelletemtõl megfakult a nyár

Csodálom szinte már a napvilágot

Hogy néha még rongyos vállamra süt

Én, ki megjártam mind a hat világot

Megáldva és leköpve mindenütt

A matrózkocsmák mélyén felzokogtam

Ahogy a temetõkben nevetek

Enyém csak az, amit a sárba dobtam

S mindent megöltem, amit szeretek

A gyõztes ég így fektette rám sátrát

A harmattól kék lett a homlokom

S így kergettem Istent, aki hátrált

S a jövendõt, mely az otthonom

Csodálom szinte már a napvilágot

Hogy néha még rongyos vállamra süt

Én, ki megjártam mind a hat világot

Megáldva és leköpve mindenütt

S bár nincs hazám, borom, se feleségem

És lábaim között a szél fütyül

Lesz még pénzem, biztosan remélem

Hogy egy nap nékem minden sikerül

(Szóló)

Csodálom szinte már a napvilágot

Hogy néha még rongyos vállamra süt

Én, ki megjártam mind a hat világot

Megáldva és leköpve mindenütt

Csodálom szinte már a napvilágot

Hogy néha még rongyos vállamra süt

Én, ki megjártam mind a hat világot

Megáldva és leköpve mindenütt

Like a big hat, the blue sky fell over me

And my faithful friend had a fog

Hunger is hung between casserole dishes

And I was cold to death in front of the hearths

Wherever I reached, only pots fell

And the mud was already flowing to the brim

Along the way, the roses were destroyed

And the summer faded from my breath

I almost admire the light of day

That sometimes it shines on my ragged shoulder

I, who have traveled all six worlds

Blessed and spit everywhere

I sobbed deep in the sailors' pubs

As I laugh in the cemeteries

Mine is just what I threw in the mud

And I killed everything I love

This is how the victorious sky laid his tent on me

My forehead turned blue from the dew

And so I chased God who backed away

And the future that is my home

I almost admire the light of day

That sometimes it shines on my ragged shoulder

I, who have traveled all six worlds

Blessed and spit everywhere

And although I have no country, no wine, no wife

And the wind whistles between my feet

I will still have money, I hope so

That one day everything will work out for me

(Solo)

I almost admire the light of day

That sometimes it shines on my ragged shoulder

I, who have traveled all six worlds

Blessed and spit everywhere

I almost admire the light of day

That sometimes it shines on my ragged shoulder

I, who have traveled all six worlds

Blessed and spit everywhere