Egek felé kiáltottam - Edda Művek

Soha nem láttam még, hol kel föl a nap

Soha nem aludtam át, éjszakáimat

Hínárszálak húztak le a mélybe

Önmagam állítottam félre

Zárt ajtókat nyitottam ki másnak

Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak

A lenyugvó nap mindig máshol ért

Ezer színével borult rám az éj

Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak

Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak

Életemben sok mindent megpróbáltam

Külvárosok elõttem, utánam

Az egek felé kiáltottam

Rosszat soha nem akartam

I've never seen where the sun rises

I never slept through my nights

Seaweed pulled down into the deep

I set myself aside

I opened closed doors for someone else

They were not called friends and they were not called companions

The setting sun always came elsewhere

The night covered me with a thousand colors

Everything, everything we didn't need, fell on me

It got a bad taste of dark, dark nights

I have tried many things in my life

Suburbs in front of me, after me

I shouted to the heavens

I never wanted bad